KISBOROSNYÓ
Kisborosnyó a községközpont ikertelepülése, a Borosnyó-patak szélmentes völgyében, tőle mintegy 4 km-rel fennebb, a Bodzai hegyek lábánál fekszik. Valószínűleg az egykor egységes Borosnyóból vált ki. A 18-19. században fontos gazdasági és közigazgatási központként tartották számon.
Lakóinak zöme a Tompa és Domokos családok birtokain dolgozott. E birtokok délen felnyúltak a bodzavidék középső részéig, határt képezve a zágoni Mikes és az uzoni Béldi birtokok között. Kisborosnyó az 1567-es regesztrumban 16 kapuval szerepelt, az évszázadok során jelentős gyarapodásnak indult a falu, 1900-ban még 1500-an éltek itt. Ma megközelítőleg 400 lakója van a településnek. A reformációt követően a 17. században alakult meg a református egyház, a közösség temploma mai formáját 1797-ben kapta, azóta többször javították, bővítették.
Az 1600-as évek elején már oktatás zajlott a faluban. Szellemi értékeit tekintve Kisborosnyó mindig helyt állt a környező falvak sorában. A Tompa család számos értéket hagyott a teljes magyarság számára. Tompa Mihály és Tompa László költők családjaikat Kisborosnyóról származtatják.
Értékeikhez méltón, a vidék leggazdagabb történelmi emlékparkját hozták létre Kisborosnyón. 2007-ben, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója alkalmából, nyolc, faragott kopjafából álló, sziklakertet avattak a faluban, Háromszék Oktogon néven. Az Oktogonban az irodalom, a mûvészet, a közélet, az egészségügy, a pedagógia, a tudomány, a sport és a hitélet neves személyiségeinek állítottak emléket. A parkban kortábban már állt néhány emlékmû, így most huszonkilenc kopjafát és három emlékmûvet nézhetnek meg az érdeklõdõk.
A faluban egykor több nemesi kúria emelkedett, melyekből ma már csak a Joós udvarház áll. Kisboronyó, épületeivel, hangulatával egy takaros, kis székelyfalu képét nyújtja, ahol kedves, barátságos emberek fogadják a vendéget.
A Bodzai-hegyek északi lábánál, a Nagypatak völgyében fekvő település Nagyborosnyó határában keletkezett másodlagos falu. Református templomának padmellvédei virágmintásak. A 19. Században a falu életében meghatározó szerepet játszó Tompa, Damokos és Joós családokra ma már csak omladozó sírboltjaik emlékeztetnek. A Tompa Miklós által építtetett, későbbi Damokos kúria 1728-ból való akantuszvirágos faragott kő tornáca a Székely Nemzeti Múzeum előcsarnokában látható.
A kis falu jeles szülöttje Nagy Károly (1868--1926) református püspök, egyházi író. Nagyenyedi teológiai tanulmányai után egy évet Marburgban, majd egyet Utrechtben töltött. Hazatérése után Brassóban és Nagyenyeden volt lelkész. 1895-tol a Kolozsvári Református Teologiai Fakultás tanára volt, 1908-tól az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, 1918-tól haláláig pedig Erdély püspöke. Az Erdélyi Protestáns Lapokat és a Protestáns Szemlét szerkesztette. Tiszteletére a templom falán márványtáblát helyeztek el.
A temető 1896-ban ültett fenyői alatt Lisznyói Damó Lajos (1820--1895) honvéd főhadnagy sírköve emlékeztet az 1848/49-es szabadságharcra.
Damó Gyula helybeli nyugalmazott tanító kezdeményezésére a település központjában Háromszéken egyedülálló nemzeti emlékpark létesült. Szorosan egymás mellett láthatjuk itt a magyar honfoglalás, az államalapítás, a nándorfehérvári csata emlékműveit. A Történelmi Oktogon mellett áll a Magyar Nagyasszonyok monumentuma, Erdély jeles fejedelmeinek emlékkopjái, 1956 székely mártírjainak emlékműve és az 1848-49-béli magyar forradalom, szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc monumentuma.
(www.kovasznamegyetanacsa.ro)
