Nevét 1332-ben Buriznoként említik először. Nagyborosnyó az évszázadok során, többször közigazgatási székhelyként működött, vásáros és iparos székhelyként. A 19. század végén a faluban már 35 kisiparos dolgozott. A településen több mint ezerötszázan élnek, a lakosság nagyrésze magyar nezetiségű és református vallású. A református egyház az 1570-es években hodított itt teret. Templomukat 1854-ben kezdték el építeni és 1856-ban szentelték fel. Egyhajós, téglából emelt építmény. Orgonája 1869-ből való, Scheffer Károly orgonakészítő munkája. A szószéki korona 1865-ben készült. Legrégibb harangja 1693-ból való. A római katolikus közösség imaházat tart fenn.
A helyi oktatás kezdetei a 16. századig vezethetők vissza, 1569-ben már tanítója volt a falunak. 1872-ben megalakult a községi iskola, ma I-VIII osztályos tanításban részesülnek itt a gyerekek. Az intézmén épületét nemrég újították fel, kibővítették és korszerűsítették. A népnevelés és a kultúra terjesztésében is jelskedett a falu. 1888-ban Olvasó Egylet és Műkedvelő Társaság alakult, 1891-ben dalárdát szerveztek.
Nagyborosnyón intenzív gazdasági élet zajlott már az elmúlt századokban. 1847-ben négy országos-, és egy heti vásár tartására kapott engedélyt a falu. Híresek voltak pénteki vásárai és baromfi-piacai. Ma főként a mezőgazdaság jelenti az itt élők megélhetését, többen pedig a közeli megyeszékhelyen keresnek munkalehetőséget. A különböző szolgáltatásokat a kereskedelmi egységek biztosítják. Néhányan úgynevezett cigánytégla készítésével egészítik ki jövedelmüket.
A gazdasági fejlődésben irányadó a község vezetősége. Önkormányzata és polgármestere különböző programokkal, beruházásokkal igyekszik helyreállítani az infrastruktúrát, valamint jobb feltételeket próbál biztosítani egy élhetőbb falukép kialakításához. Nagyborosnyó csodálatos környezetét ritka és védett növények színesítik, a gyönyörű táj ideális pihenésre, kiránduláshoz.
Nagyborosnyó Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől 17 km-re keletre, a Borosnyó-patak hordalékkúpján fekszik. Neve a bolgárszláv borosnyo ( nyírjes) fonévbol ered. 1332-ben Burizno néven említik eloször. A Kovászna-patak Borosnyó felöli teraszán 2.- 3. századi római castrum állott. A Kispatak völgyében Borzvára területén rézkori, dák és középkori telepek voltak. Középkori templomát a 18. században bontották le, helyette 1762 és 1791 között épült temploma.
Régen a Horváth, a Kónya és a Barta családnak volt itt udvarháza, ezeket azonban már lebontották. 1847-tol vásártartási jogot kapott, híres hetivásárai voltak. Az Oltárhegyen állt a középkori Székelynéz nevu ortorony, melyet 1353-ban Nagy Lajos király bonttatott le. 1562-ben, amikor a János Zsigmond elleni székely lázadást leverték két vár építését rendelték el, melyek közül az egyik itt épült fel. 1599-ben Mihály vajda betörésekor a székelyek lerombolták a gyulölt várat, de 1600-ban az erdélyi rendek ismét felépítését rendelték el azonban nem épült újjá. Köveit más építkezésekhez használták fel. 1880-ban a falunak 1345 lakosa volt. 1910-ben 1544, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerzodésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 1442 lakosából 1301 magyar, 106 cigány és 35 román volt.
Ide tartoznak a szomszédos kisebb falvak-telepek: Kisborosnyó (4 km), Kispatak (1,5 km), Lécfalva (5 km), Várhegy (2 km), Cófalva (2,5 km) és Feldoboly (7 km). Kevés kivétellel régi történelmi települések: Nagyborosnyó és Lécfalva már 1332-ben, Várhegy 1353-ban, Feldoboly 1461-ben, Kisborosnyó 1566-ban, Cófalva pedig 1567-ben szerepel első alkalommal a korabeli dokumentumokban. Erről a vidékről neolitikumi és római kori leletekről adott hírt a régészet.
Nagyborosnyón annak a római katonai tábornak (castrum) tárták fel maradványait, amely nemcsak az Ojtozi-szoros, hanem Bodzák felé tartó római útnak a védelmét is szolgálta. Az 1840-ben előkerült híres cófalvi aranyleletet bronzkorinak, mások szkíta eredetűnek tartják. Bronzkorinak, koraközépkorinak említik a kispataki Borz várát is. A cófalvi lelet darabjaiból ma a Magyar Nemzeti Múzeum, de a Bécsi Történeti Múzeum is őriz néhányat.
A Lécfalva melletti Várhegyen a XIV században Nagy Lajos király fából készült királyi vára állott. Ennek helyére építették fel a székely történelemben ismert Székely bánja várát. A Székely bánja várat János Zsigmond építette 1562-ben a székelyek szemmel tartása és megfékezésének céljából. De mert sem vele, sem a Báthoriakkal nem rokonszenveztek a székelyek, mert azok nem voltak hajlandók elismerni régi kiváltságaikat, jogaikat, a Bodzán bejövő Mihály román vajda táborába álltak, aki ígéretet tett, hogy orvoslója lesz a régi óhajoknak-követeléseknek, így a várat, a háromszéki székelyek földig rombolták. A Várhegynek nevezett tanúhegyen ma ennek a várnak csak alapjai láthatók.
Látnivalók: hősi emlékmű Nagyborosnyón, millenniumi emlékfák a cófalvi református templom előtt és az itt álló késő barokk Veress udvarház. Kisborosnyón érdemes felkeresni a történelmi emlékparkot. Szorosan egymás mellett láthatjuk itt a magyar honfoglalás, az államalapítás, a nándorfehérvári csata emlékműveit.
A Történelmi Oktogon mellett áll a Magyar Nagyasszonyok monumentuma, Erdély jeles fejedelmeinek emlékkopjái, 1956 székely mártírjainak emlékműve és az 1848-49-béli magyar forradalom, szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc monumentuma. Feldoboly kálvinista temploma műemlék. Fából faragott, stukkókkal díszített festett mennyezete 1768-ból való. Mai formáját 1773-ban nyerte. Harangtornyának barokk sisakja van, ahol egy 1693-ban öntött műkincs értékű harangot őriznek. A kisborosnyói Tompa család kőből faragott reneszánsz tornáca a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban látható (Készült: 1728-ban)
