Get Adobe Flash player

dr. N. BARTHA KÁROLY (1889-1956)

1889. július 11-én született; édesapja, a nagyborosnyói Bartha Károly, édesanyja a zoltáni Czírjék Berta. Tízéves volt, amikor édesanyja hat gyermekkel özvegyen maradt. A szigorú, szikár, kis székely asszony a "semmibõl" úgy nevelte gyermekeit, hogy három fia "doktor" lett. Bartha Károly a legidõsebb gyerek volt, így neki kellett "kitaposni az ösvényt". Az udvarhelyi kollégiumban tanult, ahol irodalomból többször elnyerte az "egy arany" jutalmat. Korrepetált, javítóvizsgára készített elõ, így segítve édesanyjának, aki minden keresett fillért beosztott, hogy egyszerre 3 - 4 gyermekét tanítatni tudja. A kolozsvári egyetem évei alatt is folytatódott a tanulás és a tanítás. Mint kiváló tanuló tandíjmentes, azonban évekig dolgozott az egyetemi könyvtárban, mert egyre több pénz kellett öccsei tanítatására, meg a doktori disszertáció kinyomtatására is. Tanulmányainak végeztével nagyhírû erdélyi református kollégiumokban tanított, a szászvárosi Kuun-kollégiumban, valamint a nagyenyedi Bethlen kollégiumban. 1918 tavaszán a debreceni Református Tanítóképzõ Intézetének tanárává választották, és kisebb megszakításokkal itt mûködött 1950-ig. A '40-es évek folyamán néhány évig a sepsiszentgyörgyi tanítóképzõ igazgatója volt. Nagy szeretettel és odaadással végezte a munkáját, járta a székely falvakat, s toborozta a diákokat, azzal a kéréssel, hogy minden székely család legalább egy fiatalt adjon a tanítói pályára. Gyûjtött kultúrházra, múzeumra, hogy a székelyek szellemi fejlõdését ezzel is elõresegítse. Idõközben a Kõrösi Csoma Sándor halálának 100. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepségek lebonyolítására létrehozott bizottság elnöki tisztjét is betöltötte. A debreceni egyetem elismerte tudományos munkáját, s 1937-ben a néprajz elsõ egyetemi magántanárává választották. Kutatói munkásságát sokoldalúság jellemzi. Mint etnográfus, elsõsorban a gyermekjátékokkal, illetve tiszántúli és székely kismesterségek tárgyi anyagával, munkafolyamatával és szókincsével foglalkozott. Doktori értekezése, az "Udvarhely megyei nyelvjárások" máig is alapvetõ munka. Néprajzi munkájában a debreceni diákjai segítették. Néhányat érdemes megemlíteni, kik közül többen ma is tevékenykednek: Cseszki Imre, Varga Antal, Szathmári Károly, Kurucz Bertalan, Harangi Péter, Miskolci Péter. Közös munkájuk a "Magyar néphagyományok" címû kötetben látott napvilágot. "A magyarság néprajza" címû tudományos munkának egyik társszerzõje, s a negyedik kötet "Játék" címû fejezetének írója is volt. A Játéktervezõ Intézet külsõ munkatársa volt,ezernél is több gyermekjátékot gyûjtött össze, amelyek a Néprajzi Múzeumban találhatók meg. A Magyar Tudományos Akadémiától többször is kapott megbízatást, s ösztöndíjat is.

Fõbb mûvei: Vajda Péter nyelvújítása (Dés,1913); Udvarhely vármegye nyelvjárásának alaktana (Székelyudvarhely,1914); A debreceni fésûsmesterség (Debrecen,1929); Magyar néphagyományok (Debrecen,1931); Játék (A magyarság néprajza IV.kötet, Budapest,1937); A gubacsapó céh debreceni (Debrecen,1939); Magyar népi bábjáték (Debrecen,1948). 1950-ben nyugdíjazták, kutatásait azonban tovább folytatta a néprajz területén. 1956. november 22.-én tért örök nyugalomra, sírja a debreceni Köztemetõben van.

A székely Bartha család élete jól példázza azt, hogy mire képes egy egyszerû székely família,apa nélkül is, hogy tudnak feljutni a csúcsokra, s szorgalommal, tudással mennyire képesek gyarapítani kulturális életünket, a magyar néprajztudományt. Dr. N. Bartha Károly is onnan indult, ahonnan a nagy, székely vándor, Kõrösi Csoma Sándor: a háromszéki hegyek közül. Haláláig hu maradt a székely falujához, Nagyborosnyóhoz, ahonnan származott. A neve elõtti N betûvel ennek állított emléket. Dr. N. Bartha Károly viszont nem messze Keleten kereste bölcsõnket, hanem itthon kutatta nemzeti kultúránk kincseit, gyökereit. Rá is vonatkoznak a költõ sorai: "Megfáradt teste tölgy alatt pihen,/Nagy puszta város erdõs széliben. A fákon tengelicék szólalnak, /S homok halmára hulldogál a makk."